2013. július 11., csütörtök



Amit a directionerek éreznek, senki más nem értheti meg...
A directionerek szerelmesek. De ha ezt bárkinek is elmondanánk, mind hangos nevetésben törnének ki, hogy milyen mérhetetlenül nevetségesek vagyunk.. Pedig ez egy teljesen valós érzés. Olyan, mint amikor egy hétköznapi ember szerelmes lesz valakibe.
De olyan reménytelenül nem lehet soha sem szerelmes, mint a directionerek.
Amikor úgy érzed, hogy te is csak egy nagyon kicsi szelete vagy a rajongóknak. És te úgy érzed, hogy mégis te szereted a legjobban.
És amikor meglátod, hogy valamelyikőjüknek párja van, elszorul a szíved, ám az eszed azt diktálja, örülj, hogy boldog... De teljes szívedből nem tudsz örülni, mert halálosan szeretnéd, hogy egyszer te legyél vele.
És akkor belegondolsz, hogy te mindent tudsz róluk. Tudod a kedvenc színűket, hogy milyen magasak, hogy milyen buta titkaik vannak... És akkor rájössz, hogy Ők lehet, hogy azt sem tudják, hogy létezel.
Amikor megjelenik egy új videóklipp epekedve mész fel a youtube-ra, és nézed meg azt az öt számodra tökéletes fiút.
Amikor öt imádnivaló fiú puszta mosolya is feltud dobni, a rosszabb napokon.
Amikor felmész twitterre, és látod, hogy gyarapodott a követőid száma, majd amikor megnyitod, meglátod, hogy nincs köztük egyikőjük sem.
Amikor a TV-ben valahol One Directiont adnak, rögtön odakapcsolsz, hogy meghallgasd, milyen szinkronhangot tesznek be nekik, vagy pusztán azért, hogy megnézd őket a televízió képernyőjén, mert te általánosan csak a neten nézegeted őket.
Amikor minden áldott évben megünnepled a híres Június 23-át.
Amikor a képernyőn keresztül megköszönöd Simon Cowell-nek, hogy híressé tette azt az öt hibátlan fiút, és a szüleid aggódva kérdezik egymástól:
"normális ez a gyerek?"
Amikor órákon át tweeteled, hogy "@onedirection please follow me, you're my life.xxx" és még csak nem is figyelnek rád, azon gondolkodsz, mi értelme van ennek..
Amikor végignézed a One Thing videóklippjét, és látod a rengeteg szerencsés rajongót, akik bármekkora távolságból is, de láthatták élőben azt a csodálatos 5 fiút.
Amikor végignézed a What Makes You Beautiful-t, és elgondolkozol, hogyha ez az öt fiú ismerne téged, ugyanezt gondolnák-e rólad.
Amikor végignézed a Gotta Be You videóklippjét, és féltékenyen méregeted a lányt,a kivel Zayn csókolózik.
Amikor végignézed a Live While We're Young videóklippjét, és elgondolkozol, hogy milyen dolog is fiatalnak lenni... És hogy nekik milyen csodálatos fiatalkoruk lehet.
Amikor végignézed a Little Things videóklippjét meglátod Liam kisírt fejét, rögtön Danielle-re gondolsz, és hogy miért kellett szakítaniuk. Mert neked ők voltak az álompár.
Amikor végignézed a videónaplókat, és nevetsz Louis viccein, végighallgatod Liam komoly mondanivalóit, figyeled Harry vicces grimaszait, hallgatod Niall mókás nevetését, bámulod Zayn gyönyörű szemét. Amikor meglátsz egy galambot az utcán, és torkod szakadtából üvöltöd neki: KEVIN! A járókelők pedig megrovó pillantásokkal nyugtázzák, azt, hogy "ez megint egy idióta kis tizenéves..."
De ők sem tudják, hogy mit érzel, amikor csak arra az öt bohókás fiúra gondolsz, akik alkalmanként megnevettetnek, alkalmanként pedig megsiratnak lírai dalaikat énekelve.
Amikor megfogadod, hogy mindörökké directioner maradsz, de valahol legeslegbelül tudod, hogy ez egyszer úgy is elmúlik...
Amikor minden áldott reggel átsiklik az agyadon, hogy "talán ma oszlik fel a one direction", aztán gyorsan összeszeded magad, és magadat bizonygatod, hogy ilyen sosem történhet meg, mert a srácok megígérték, hogy nem lehetséges...
És végül, amikor rádöbbensz, hogy talán ezzel az öt fantasztikus fiúval sosem találkozhatsz, egy pillanatra magadba zuhansz, és tíz percen keresztül vigasztalhatatlan leszel... Aztán felállsz, és azt bizonygatod magadnak: "Egyszer úgyis eljönnek Magyarországra!"
Ez a remény az, amitől erős tudsz maradni, és félretudod tenni a dobozos zsebkendőt, akárhányszor meghallod a One Direction egyik szomorúbb dalát.
Más emberek nem tudhatják, milyen nehéz is directionernek lenni... Ezek mind nagyon fájdalmas dolgok, de érdemes küzdeni..mert ez az öt fiú megváltoztatta az életünket! ♥♥

2 megjegyzés:

  1. :') pont ezt érzem én is. pont ezt. tényleg. mintha csak én írtam volna le. minden nap csak rajtuk jár az eszem, a dalukat dúdolgatom mindig. a szüleim nem is tudják, hogy halálosan szeretem őket. mindennel azt mutatom, hogy imádom őket. amikor a TV-ben megy egy számuk, akkor odakapcsolok, és hallgatom. ha rádióban megy, akkor is mondom nekik, hogy hangosítsák fel. nem is tudják azok, akik nem ismerik őket, hogy mennyire is megtudják változtatni az ember életét. persze jó értelembe.
    visszatérve.
    folyamatosan az ő dalaikat dúdolgatom, jár az eszem rajta. folyamatosan azon izgulok, hogy jönnek-e mo-ra? találkozhatok-e velük? koncertjükre el tudok-e menni?
    hozzáteszem:
    én is minden nap megköszönöm Simon Cowell-nek, hogy összehozta őket. minden nap, mikor csak róla hallok, vagy magamtól is. felnézek az égre, megköszönöm neki.
    Lehet hogy most hülyének nézel, de esténként mindig jó éjt kívánok a srácoknak, az égre nézve. tudom, hogy ők is ugyan az alatt az ég alatt élnek. ugyan azt a napot látják, ugyan azokat a csillagokat.

    írtam egy kis regényt. :3 de ezt ki kellett adnom magamból. :D :33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jujj ez annyira :') nem nézlek hülyének:) én is pont ezeket érzem és mindig beszélek a poszterekhez, jóéjszakátkívánok nekik:)<3 Annyira imádom őket, h azt már tényleg nem lehet szavakkal leírni<333

      Törlés