A nyaralásom nem úgy sült el ahogy terveztem...az utolsó éjjel minden a legrosszabbra fordult. Teljesen szétestem. 2 napon keresztül alig aludtam és szinte csak sírtam.
Úgy érzem nem bízhatok meg már senkiben. Egyedül maradtam. Itt a penge a kezemben és azon gondolkozok megéri megtennem.. Mikor hazafelé jöttünk azt kívántam bárcsak lezuhanna a repülő. Én már komolyan nem bírom. Nem tudom, hogy hogy fogom ezt a nyarat túlélni.
Mindig az jár a fejemben, hogy hiányoznék valakinek? Anyákkal is csak folyton veszekszünk.. nem tudom, hogy hogy vethetnék ennek véget. Remélem megkapom a vízumomat és elhúzhatok innen a francba!
Ezeket most nem azért írtam le, hogy megsajnáljatok...A blogot se azért írom! Csak valahova muszáj leírnom mindent és én ezt látom így jónak. Nem érdekel hányan olvassák a blogom.. vagy hogy hányan komiznak...Az se érdekelne ha egyáltalán nem nézné senki, de én akkor is írnék ide és fogok is.. és ha valaki valami utálkozó komit írna vagy olyasmit, hogy csak sajnáltatni akarom magam, az elhúzhat innen és nem kell olvasni! Köszöntem ...
U.I.: Bocsánat ha nagyon bunkón írtam le mindent, de nehéz időszakon megyek keresztül..
