Mint minden este most is bedugom a fülhallgatót és maximumra veszem a zene hangerejét, csak azért, hogy ne halljam azokat az átkozott gondolataimat. De nem segít most sem. Ugyan úgy visszhangoznak a szavak a fejemben mint mindig.
One Direction - Over Again megy éppen miközben ezeket a sorokat írom könnybelábadt szemekkel. A gondolataim most azon az 5 srácon járnak akik az egész életemet megváltoztatták. Teljesen más lettem mióta megszerettem őket. Sokkal többet sírok mint valaha, de ezzel ellentétben sokkal többet nevetek is.
Az agyam most csak azon jár, hogy vajon egyszer fogom-e érezni ennek az 5 srácnak a közelségét. Vajon egyszer megölelhetem őket és a fülükbe súghatom, hogy mennyire szeretem őket?
Tudom, hogy hülyeség és gyerekes álom az, hogy minden vágyam hogy egyszer randizhassak valamelyikükkel, de úgy érzem ezzel nem vagyok egyedül. Igen, azt is tudom, hogy ez az álmom sosem fog valóra válni a korom és még sok más egyéb dolog miatt.
Ha meghallgatom valamelyik számukat mindig az eszembe jutnak a baromságaik, a szexis külsejük, a dalaik...És ekkor tőrnek elő belőlem a könnyek. Nem bírom azokat visszatartani, akaratom ellenére is kihullanak a szememből.
Imádok Directioner lenni, imádok fantalikra elmenni, hajnalokig fent lenni akár egyetlen egy dal miatt...De néha elgondolkozok rajta, hogy mi lenne ha Liam, Harry, Niall, Zayn és Louis nem létezne...Akkor is ennyit sírnék vagy nevetnék?
Tudom most ezek miatt a mondatok miatt mindenki hülyének fog tartani és csak annyit tesztek hozzá, hogy egy buta lány vagyok tele hülye álmokkal amik nem fognak teljesülni. Megértek mindenkit mert igen, szeretek álmodozni ezekről a dolgokról, de sajnos aztán sírni kezdek amiért tudom, hogy nem válnak valóra.
Az érzés amit én érzek leírhatatlan. Szavakkal nem tudom kifejezni, hiába próbáltam meg most is, egyszerűen nem megy..
Bárcsak leírhatnám az érzéseimet. Bárcsak tök egyszerűen kitudnám fejezni magam. De tudom, hogy ez úgy sem fog sikerülni..
Itt ülök hajnali 2-kor a kanapén és csak sírok. Nem bírom abbahagyni a zokogást. A fejem majd szét reped a fájdalomtól.
Hát ebből is látszik, hogy Directionernek lenni nem egyszerű dolog, sőt nagyon nehéz!
Köszönöm annak aki elolvasta ezt a "pár" sort és elviselte a baromságaimat. Utálkozó kommenteket kössz de nem kérek. Elég bajom van az utálkozókon kívül is.
Na mindegy is. Remelém kapok pár megjegyzést, hogy ti mit gondoltok erről. Addig is puszi. :* ♥
Ezek a sorok egyszerűen gyönyörűek .......olvasása közben nekem is könnyek jelentek meg a szememben......olyan jó érzés volt ezt elolvasni..... :) :')
VálaszTörlésÈn is így vagyok vele mindig sírok de ha rossz kedvem van akkor mindig meghallgatom tőlűk az összes számot ès akkor valahogy mindig vidám leszek.....nen vagy egyedül mert èn is szoktam álmodozni sőt...talán többrt mint te.........nagyom szeretnèk velük találkozni ès bárcsak sikerülne....na tessèk most is elkezdtem sìrni
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésJajj annyira jó érzés ezeket hallanom, vagyis olvasnom:) Nagyon jó érzés, h nem vagyok ezzel egyedül :') Imádom a Directionereket:) És imádok Directioner lenni:') <33
VálaszTörlésTrue. Én a Little Things c. dalukkal voltam így. Már nem is csodálkozok azon hogy számítógépezés közben kicsordul a szememből 1-1 könny és a családom folyamatosan ugyanazzal a kérdéssel áll elő, "Mi a baj?".Én meg nem győzök magyarázni.Nem lehet szavakba önteni - szerintem - azokat az érzéseket, álmokat amiket a Directionerek éreznek, álmodnak.Nem is tudom már hányszor képzeltem el a találkozásunkat az egyik taggal, majd ráébredtem hogy ez sosem fog megtörténni...
VálaszTörlésKöszi! Rádöbbentettél hogy nem csak n vagyok ilyen "hibbant". Szinte ugyanezek az álmaim és én is iszonyúan el tudok szomorodni, mikor álmodozás után rádöbbenek az "esélyeimre". Amik egyenlőek a nullával, tekintve, hogy koncerten sem voltam még, pedig a képzeletbeli kívánságlistámon most ez áll az 1. helyen. Ennek ellenére azt hiszem soha nem fogom feladni a reményt.Nagyon igazságtalannak érzem, hogy a sok áll Direcitoner, akik csak azért mennek el külföldre a koncertjükre, mert az milyen jól hangzik, igen ők megtehetik. És mi??? A legjobb barátnőimmel a koncert beletartozik abba a bizonyos listába. Mi mégsem lehettünk ott. Viszont engem ez az egész dolog megváltoztatott. Igazad van! Én is sokkal többet sírok, mint előtte, de legalább ennyivel többet nevetek is. És ezt köszönöm az öt srácnak, akik megváltoztatták az életemet...
VálaszTörlésamikor ezeket a sorokat olvastam..szinten nekem is konny jelent meg a szememben.:'') es ha rossz kedvem van, egyszeruen csak berakom a fulhallgatomat a fulembe, es hallgatom az Over Again-t vagy akarmelyik siros/szomoru szamot es kisirom magam.... tegnap ejjel vagy mikor is kisirtam a fajdalmakat es nem baromsag vagy hulyeseg amit leirtal. en is almodozok...de csak almok. valora is kellene valtanom..csak az a gaz, hogy nem tudom.
VálaszTörlésÚgyan így érzek mint te sőt szerintem minden directioner. Ahogy ezeket a sorokat olvastam úgy mint a többi kommentelő én is elsírtam magamat! :')♥
VálaszTörlésNagyon ügyesen meg fogalmaztad az érzéseid. Anyukám mindig azt mondja csak pozítívan és akkor minden jó lesz.Mikor hallgatom a zenéjüket egyszerűen kizárok minden egyes gondolatot és élvezem a zenét.
Higgyj az álmaidban!
Puszii!
:)♥♥:*