Suli. Tanulás. Korán kelés. Jegyek. Dolgozatok. Feleletek.
Most lettem 8.-os, így persze elhatároztam, hogy jól kezdem az évet. Megfogadtam, hogy semmi se akadályoz meg abban, hogy jó jegyeket kapjak és hogy jól zárjanak le félévkor, év végén. Szerencsére feldolgoztam már azt mikor nem hagytak békén a nagyobbak, elfelejtettem őket. Csak sajnos páran odajárnak gimibe ahová én általános suliba, ezért majdnem minden nap látnom kell őket. Ez még nem is lenne nagy baj, csakhogy ma valamiért újra elkezdték azt amit tavaly. Elegem van belőlük és abból, hogy folyton megaláznak engem és a barátnőmet.
Dorinával egy osztályba járok, így néha beszélgetünk, de nem mondom azt hogy teljesen kibékültünk, de ez annyira nem fontos.. Dorinát ma az a bizonyos két csaj megrángatta a hajánál. Normálisak ezek? Nem hiszem. Tudok tenni valamit, hogy jobb legyen? Nem. Ha szólok a tanárnak se lesz semmivel se jobb, mert egyik tanár se tud semmit se tenni. Ugyanúgy piszkálnának, mint eddig, sőt ennél jobban is.
Tavaly próbáltam nem törődni velük. Nem ment. Most se megy. Egyszerűen fáj. Megaláznak.
Szóltam apukámnak, de hát feleslegesen, mert ő se tud mit tenni ez ellen. Ha Ő bemegy az osztályfőnökhöz akkor is továbbra piszkálnának és azzal jönnének, hogy milyen gyáva vagyok stb. És én ezt nem akarom, mert akkor még jobban megaláznának.
A csuklóm már megint tiszta seb. Próbálom nem vagdosni magam, de egyszerűen nem megy. A sok stressz, családi ügyek, és most meg ez. Hurrá.
