~Sziasztok.! Hát elhatároztam, hogy az életemet egy blogba írom le. Muszáj valakikkel megosztanom az érzéseimet. Bármikor elfogadok tanácsokat, hisz azok mindig jól jönnek egy magamfajta lánynak. Nem is fecsérlem a szót, elkezdem a mesélni valómat.~
Minden akkor kezdődött amikor a legjobb barátnőmmel sétáltattuk a kutyámat és elmentünk a játszótérre. A barátnőm észrevett egy helyes srácot és azt mondta nekem, hogy szívesen összehozna vele. Nagy nehezen rávett, hogy beszéljek vele, de mire odamerészkedtem volna a fiúhoz, addigra hívott anya, hogy menjünk haza enni. Hazasétáltunk, majd megebédeltünk, majd gondoltuk visszamegyünk a játszóra, hátha még ott lesz az a fiú. Mentünk fel az egyik utcán mikor szembe bringázott velünk, mögötte pedig a nővére és pár barátja sétált.
-A francba, ezt elszúrtuk! - gondoltam magamban. Csalódott lettem egy kicsit, de mikor hazaértem ráírtam egy barátnőmre, akivel beszélt a játszótéren az a srác. Kiderült, hogy Balázsnak hívják és nem messze lakik tőlem. Bejelöltem facebookon és este már vele beszélgettem. Megbeszéltünk egy találkát is másnap, de ő nem jött el. Este beszéltem vele és azt mondta, hogy el kellett mennie.
Később amikor már jobb barátok lettünk, áthívott magához, hogy filmezzünk ketten. Sajnos nem jött össze ez a találka sem, mivel akkor még eléggé elfoglalt voltam.
Télen végre sikerült összehoznunk egy találkát, de úgy hogy velem volt a barátnőm, Balázsnak meg az egyik haverja. Nagyon nem zavartak a többiek. Filmet néztünk, hülyéskedtünk, beszélgettünk, szóval elvoltunk.
Eltelt pár hét, szerencsére már melegebb lett az idő is. Én és még 3 barátom elmentünk a plázába, majd később felhívtam Balázst, hogy jöjjön ő is. Bejött, de vele jött az a haverja aki ott volt velünk télen is. A KFC-nél ültünk amikor a legjobb barátnőm (Dorina, aki kiszemelte nekem Balázst) kitalálta, hogy kettesben hagynak minket. Elmentek én meg egyedül maradtam Bazsival. Rákérdeztem, hogy mennyire bír engem stb. Azt mondta tetszem neki, de már nem annyira mint régen. Nem értettem miért mondja ezt, de mikor rákérdeztem volna, odajött a haverja, hogy menniük kell, nehogy lekéssék a buszt. Magukkal hívtak, de én nem akartam volna ott hagyni a barátaimat. Bazsi és a haverja lementek a buszmegállóba én meg elmondtam a 2 barátnőmnek, hogy miről beszéltünk. Aztán Dorina valamiért megsértődött, de nem tudtam miért. Elhívta a másik barátnőmet a mosdóba engem meg ott hagytak az egyik régi osztálytársammal. Tudtam, hogy kibeszélnek és ez így is lett. Még nem jöttek vissza, de én megmondtam annak a barátomnak aki ott maradt velem, hogy én elmegyek, mert nem akarok a Dorináékkal ma már egy légtérbe maradni. Elindultam és felhívtam a Balázsékat. Megkérdeztem, hogy hol vannak, de sajnos ők már akkor rég a buszon ültek. Lementem a Claire's-be nézelődni, mikor kaptam egy sms-t:
"Hol vagy? Zsolti." Visszaírtam neki, hogy a Claire's-ben vagyok. Nem gondoltam volna, hogy a Zsolti lesz a szar keverő aznap. Kicsit később bementem a lépcsőházba és leültem a földre. Kaptam megint egy sms-t:
"Na mi van a kis szerelmeddel?:"DD" Egyből tudtam, hogy Dorina volt. Gúnyolódásból írta. Aztán visszaírtam neki, hogy semmi, de mit érdekli őt. Elkezdett nekem egy kicsit durvább üziket küldeni. Felhívtam a másik barátnőmet. Mikor felvette és beleszólt rám jött a sírógörcs. Nem tudta, hogy én vagyok, mert aznap nem az én telefonom volt nálam. A nevemet mondogatta és hozzátette, 'hogy te vagy az?'. Végül sikerült megszólalnom és elmeséltem neki mindent. Nem tudtam, hogy Dorina miért viselkedett úgy velem ahogy. Közben felhívott Zsolti, megmondtam a barátnőmnek, hogy később visszahívom.
-Szia, mit akarsz? -szóltam bele a telefonba.
-Szia, hol vagy? Dorináék már mennének haza. - Zsolti.
-Nem mondom meg és menjenek csak, semmi kedvem sincs velük menni. - kinyomtam, majd kimentem a lépcsőházból és egy bolttal szembe leültem egy padra. Az órát néztem, hogy mikor indul el a vonat, amire azt hittem, hogy a többiek felszállnak. Úgy lett volna, hogy Zsolti kölcsön ad egy kis pénzt a jegyre Dorináéknak, de mikor ők már szálltak fel Zsolti visszajött a plázába. Felhívott és megkeresett. Mindketten azt hittük, hogy Dorináék felszálltak egy vonatra. Elmondta, hogy mi volt a baja Dorinának, vagyis csak amennyiről ő is tudott. Azt mondta neki, hogy neki nem szimpatikus a Balázs és hogy nem akarja, hogy én a Balázzsal legyek, tehát féltékeny volt. Hirtelen megjelentek mellettünk Dorináék és elkezdtünk veszekedni, Aki eljött látott minket tuti hülyének nézett. Aztán végül a veszekedésnek telefon csörgés vetett végett. Dorinát hívta az anyukája, hogy hol van. Elmondta mi történt és megbeszélte, hogy bejön érte és a másik barátnőmért. Én is megbeszéltem anyuval, hogy értem jön, de végül felhívott, hogy mégsem és hogy menjek a haza vonattal. Dorináék elmentek, ott hagytak egyedül. A vonaton csak másfél óra múlva jött. Megkértem Zsoltit, hogy maradjon velem amíg nem jön a vonatom. Végül sikerült felvidítania. Már az állomáson voltunk amikor csörgött a telefonom. Balázs haverja volt az. Megkérdezték (mivel elmondtam nekik a veszekedést), hogy történt-e azóta valami és hogy kijöjjenek értem az állomásra. Boldog lettem, hogy a BALÁZS kérdezte meg. Felszálltam a vonatra és hazamentem. Leszálltam a vonatról és megvártam míg kijönnek elém a fiúk az állomásra. Leültem egy padra és zenét hallgattam. Bazsi mögém leselkedett és meg akart ijeszteni, de nem jött össze neki. Hazakísértek, majd még a házunk előtt beszélgettünk egy kicsit.
Pár órával később (este 11körül):
"Egy új üzenete érkezett" - jött az értesítés a telómra. Balázs írt, hogy átjöhetnek a barátjával. Megbeszéltem anyuékkal és megengedte, de csak úgy, hogy a kertbe legyünk és ne nagyon hangoskodjunk. 10 perc múlva megjöttek a fiúk. Jó sokáig hülyéskedtünk, nevettünk. Hát a csendben maradás nem jött össze. Nagyon sokat röhögtünk. Jó volt az este. Kb hajnali 1 körül járhatott mikor haza kellett menniük.
Másnap:
Megbeszéltem Dorinával egy talit, vagyis inkább ő velem, hogy beszéljük meg az előző napi veszekedést. Találkoztam vele, kibékültünk, nevettünk. Később kimentünk a játszóra és találkoztunk a Balázsékkal. Dorina kettesben hagyott minket megint (ez a mániája:"D). Beszélgettem a Balázzsal, de semmi újat nem mondott. Aztán Dorina is beszélt vele. Én addig elmentem fagyiért. Visszaértem és Dorina mondta, hogy menjünk át hozzájuk. Elindultunk. Eléggé boldog voltam és izgatottan vártam, a kérdésemre a választ.
-Na mit mondott? Összejönne velem? Szeret engem? - Én.
-Hát azt mondta, hogy... - Dorina.
-Mit bögd már ki! -Én.
-azt mondta, hogy már nem akarna veled járni, mert tetszik az egyik osztálytársa..De annak a csajnak meg van pasija, szóval..áh mindegy.. -Dorina. Teljesen lefagytam. Mintha a szívem megállt volna. Kicseppent az első könnycsepp a szememből, aztán követte őt a többi. Dorina megpróbált vigasztalni, de nem sikerült neki. Nagyon szerettem azt a fiút és átvert. Majdnem mindig azt mondta, hogy van esélyem nála, csak kicsit jobban meg akar ismerni.
-Nyugodj meg. Balázs egy hülye, meg se érdemel téged. - nyugtatgatott Dorina. Miután kisírtam magamból mindent szórakozni kezdtünk, hogy elfelejtsem azt a srácot, aki aznap összetörte a szívemet.
Pár hónap múlva.
Sikerült nagyjából elfelejtenem Balázst. Közben úgymond megismerkedtem egy másik sráccal. Vagyis már régóta haverok voltunk meg minden, de most valahogy megfogott és megtetszett nekem. Valahogy más lett, megváltozott. Sokat beszélek mostanában vele csak egy bökkenő van. Van barátnője. Dorina próbál biztatni, de én úgy vagyok vele, hogy lesz ami lesz.
Tegnap Dorinánál aludtam és este elkezdtem facebookozni. Megláttam, hogy Balázs küldött arról a "barátnőmről" képet, akivel együtt voltunk azon a bizonyos napom a plázában. Balázs annak a lánynak minden képét belikeolja stb. Míg amikor nekem azt mondta, hogy összejönne velem, meg minden sosem likeolta be egy bejegyzésemet se! Jó, tudom, hogy ez nem nagy ügy de rosszul esett. Az a lány csak biztos azért "jön be neki", mert kiteszi a mellét (amit meg kell, hogy súgjak, nincs is). Van egy gyanúm, hogy több lesz köztük mint barátság, de én ezt nem akarom. Igen, kimondom: FÉLTÉKENY VAGYOK! Megbíztam abban a barátnőmben és nem hittem volna, hogy a Balázzsal találkozgatni fog. Végig sírtam az éjszakát. Reggel elmeséltem ezt Dorinának, nem nagyon tudott tanácsot adni.
-Felejtsd el a Balázst, hisz tudod, hogy egy barom és nem érdemel meg téged. - Dorina.
-Tudom, de én valahogy nem tudom. - erre már nem tudott mit mondani. Tanácstalan vagyok.
Este:
Bedugom a fülhallgatót. A zene hangerejét maximumra veszem csak hogy a gondolatokat ne halljam. De minden hiába...Az agyam még mindig jár. Nem tudom elfelejteni..Bármennyire is próbálom, mindig a fejemben fog járni.
"Szeretlek Balázs és bárcsak te is viszont szeretnél!" - ezt a mondatot kiabálnám teljes hangerőmből, ha megtehetném...De nem merem. Mitől lenne minden másabb? Semmitől..Csak újra összetörne a szívem, ami már így is-úgyis darabokra hullt.
