"Legjobb barátnő"

Ezt egy tanács kérős blogra küldtem el, mert nem tudtam mit tegyek...

"Legjobb barátnő"

A probléma:Néhány nappal ezelőtt elmentem pár barátommal a vidámparkba. A legjobb barátnőm nem jött velünk, mivel engem is csak meghívtak. Lehet, hogy ez miatt történt az, ami. A lényeg: Megismerkedtem aznap egy sráccal, elég jóba lettünk. Nagyon megtetszett nekem és remélem, hogy több is lesz köztünk puszta barátságnál. Nagyon jó volt az a napom, csomó képet csináltunk amit aztán posztoltunk facebook-on is.
Este elmeséltem mindent a legjobb barátnőmnek. Leírtam, hogy az a cuki fiú felrángatott a T-Rexre meg erre arra még, amire a barátnőm válasza ennyi volt: "Jó azt leszarom". Írtam is neki, hogy most mi a baja, de nem írt semmit.
Másnap észrevettem, hogy letiltott face-ről. Egy másik profilomról írtam is neki.




Én: Most mi értelme volt letiltani? oO xd

LB-m: csááRemélem gimiben már Ausztráliában leszel és akkor legalább csak egy évet kell kihúznom...hogy látom a pofád. Amúgy meg nem értem, hogy miért olyan nagy cucc, hogy én már nem vagyok a barátnőd ott vannak a One Directionös gyönyörűségek...Nem hiszem, hogy hiányozni fogok. 

Én: Hát nem értem, hogy mi bajod de hát a te bajod én így is úgy is boldog vagyok és nagyon nem izgat, hogy te most mit gondolsz. :D

LB-m: Okés.Remélem hamar elmész Ausztráliába azt soha nem látlak többé.

Én: Okés, a remény hal meg utoljára ;D

LB-m: Már meghalt.

Én: Ahogy a barátságunk is :D 

LB-m: Yes yes forever!!!! 




Tudom, hogy én sem voltam annyira kedves, de nem akartam kimutatni, hogy mennyire fáj az amit csinált. Főleg úgy, hogy nem értettem miért tiltott le és miért írt ilyeneket.
A sráccal megpróbálok szorosabb viszonyba kerülni, hátha most összejön. Ja, amúgy a srác 16 éves, én és a barátnőm pedig 14-ek vagyunk.

Amit a directionerek éreznek, senki más nem értheti meg...
A directionerek szerelmesek. De ha ezt bárkinek is elmondanánk, mind hangos nevetésben törnének ki, hogy milyen mérhetetlenül nevetségesek vagyunk.. Pedig ez egy teljesen valós érzés. Olyan, mint amikor egy hétköznapi ember szerelmes lesz valakibe.
De olyan reménytelenül nem lehet soha sem szerelmes, mint a directionerek.
Amikor úgy érzed, hogy te is csak egy nagyon kicsi szelete vagy a rajongóknak. És te úgy érzed, hogy mégis te szereted a legjobban.
És amikor meglátod, hogy valamelyikőjüknek párja van, elszorul a szíved, ám az eszed azt diktálja, örülj, hogy boldog... De teljes szívedből nem tudsz örülni, mert halálosan szeretnéd, hogy egyszer te legyél vele.
És akkor belegondolsz, hogy te mindent tudsz róluk. Tudod a kedvenc színűket, hogy milyen magasak, hogy milyen buta titkaik vannak... És akkor rájössz, hogy Ők lehet, hogy azt sem tudják, hogy létezel.
Amikor megjelenik egy új videóklipp epekedve mész fel a youtube-ra, és nézed meg azt az öt számodra tökéletes fiút.
Amikor öt imádnivaló fiú puszta mosolya is feltud dobni, a rosszabb napokon.
Amikor felmész twitterre, és látod, hogy gyarapodott a követőid száma, majd amikor megnyitod, meglátod, hogy nincs köztük egyikőjük sem.
Amikor a TV-ben valahol One Directiont adnak, rögtön odakapcsolsz, hogy meghallgasd, milyen szinkronhangot tesznek be nekik, vagy pusztán azért, hogy megnézd őket a televízió képernyőjén, mert te általánosan csak a neten nézegeted őket.
Amikor minden áldott évben megünnepled a híres Június 23-át.
Amikor a képernyőn keresztül megköszönöd Simon Cowell-nek, hogy híressé tette azt az öt hibátlan fiút, és a szüleid aggódva kérdezik egymástól:
"normális ez a gyerek?"
Amikor órákon át tweeteled, hogy "@onedirection please follow me, you're my life.xxx" és még csak nem is figyelnek rád, azon gondolkodsz, mi értelme van ennek..
Amikor végignézed a One Thing videóklippjét, és látod a rengeteg szerencsés rajongót, akik bármekkora távolságból is, de láthatták élőben azt a csodálatos 5 fiút.
Amikor végignézed a What Makes You Beautiful-t, és elgondolkozol, hogyha ez az öt fiú ismerne téged, ugyanezt gondolnák-e rólad.
Amikor végignézed a Gotta Be You videóklippjét, és féltékenyen méregeted a lányt,a kivel Zayn csókolózik.
Amikor végignézed a Live While We're Young videóklippjét, és elgondolkozol, hogy milyen dolog is fiatalnak lenni... És hogy nekik milyen csodálatos fiatalkoruk lehet.
Amikor végignézed a Little Things videóklippjét meglátod Liam kisírt fejét, rögtön Danielle-re gondolsz, és hogy miért kellett szakítaniuk. Mert neked ők voltak az álompár.
Amikor végignézed a videónaplókat, és nevetsz Louis viccein, végighallgatod Liam komoly mondanivalóit, figyeled Harry vicces grimaszait, hallgatod Niall mókás nevetését, bámulod Zayn gyönyörű szemét. Amikor meglátsz egy galambot az utcán, és torkod szakadtából üvöltöd neki: KEVIN! A járókelők pedig megrovó pillantásokkal nyugtázzák, azt, hogy "ez megint egy idióta kis tizenéves..."
De ők sem tudják, hogy mit érzel, amikor csak arra az öt bohókás fiúra gondolsz, akik alkalmanként megnevettetnek, alkalmanként pedig megsiratnak lírai dalaikat énekelve.
Amikor megfogadod, hogy mindörökké directioner maradsz, de valahol legeslegbelül tudod, hogy ez egyszer úgy is elmúlik...
Amikor minden áldott reggel átsiklik az agyadon, hogy "talán ma oszlik fel a one direction", aztán gyorsan összeszeded magad, és magadat bizonygatod, hogy ilyen sosem történhet meg, mert a srácok megígérték, hogy nem lehetséges...
És végül, amikor rádöbbensz, hogy talán ezzel az öt fantasztikus fiúval sosem találkozhatsz, egy pillanatra magadba zuhansz, és tíz percen keresztül vigasztalhatatlan leszel... Aztán felállsz, és azt bizonygatod magadnak: "Egyszer úgyis eljönnek Magyarországra!"
Ez a remény az, amitől erős tudsz maradni, és félretudod tenni a dobozos zsebkendőt, akárhányszor meghallod a One Direction egyik szomorúbb dalát.
Más emberek nem tudhatják, milyen nehéz is directionernek lenni... Ezek mind nagyon fájdalmas dolgok, de érdemes küzdeni..mert ez az öt fiú megváltoztatta az életünket! ♥♥

Régebbi idők felidézése...

Ma 2 barátnőmnek is felidéztem a régi pillanatokat... Amikor ezek történtek nem volt egyszerű az életem..Most se az, de legalább már nem jönnek a fenyegetések..Hát nem is fecsérlem tovább a szót, leírom, hogy miről beszélek..

Szóval.. 2012 május 20-án volt a Szandi szülinapja és ott volt az Arnold is.. Megismerkedtünk vele és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk.. 21-én (másnap) találkoztunk az Arnolddal és ő hívta ki a Ricsit is. Akkor üvegeztünk és kiderült, hogy a Dorinának tetszik az Arnold és neki is ő. Meg az is, hogy én is tetszek a Ricsinek.
Aztán egy csomót beszélgettünk meg minden és megkérdezte a Ricsi, hogy járnék-e vele...Én meg olyan hülye voltam, hogy igent mondtam, pedig nem is szerettem csak előtte szakítottam a barátommal akivel másfél évig voltam együtt és teljesen ki voltam..Ezért is mondtam igent a Ricsinek. 

Aztán kiderült, hogy füves cigit szív, lop, csal, hazudik stb...és amikor megakart csókolni, na akkor mondtam azt, hogy kész vége én ezt nem bírom tovább (ez kb júniusban lehetett)...így szakítottam vele...
Aztán rá pár nappal jöttek a fenyegetései, hogy megver meg hogy eljön a házunkhoz (mivel tudta h hol lakok). Tökre be voltam parázva..pár nappal később meg olyanokat írt nekem h: "Bocsi h bunkó voltam és h csúnyákat írtam de nem tudtam elviselni h szakítottál velem" meg szerelmes verseket küldött..
Én megint hülye voltam és megbocsátottam neki..aztán megint "bekattant" és csúnyákat kezdett írogatni nekem..Megint összevesztünk és kezdte elölről a fenyegetéseit..

Egyik nap elmentünk fagyizni az Anna utcába a Dorinával és ott voltak a Ricsiék a játszón..és mikor leültünk egy padra sárral kezdtek el dobálni engem..azt mondták h szét vernek...nagyon féltem akkor, ezért befutottam a sarkon lévő hobbi boltba és felhívtam anyát h jöjjön értem mert én nem merek egyedül hazasétálni...egy pár hétig nem mutatott életjelet a Ricsi..azt hittem h végre végleg békén hagy, de sajnos a suli kezdetekor újra elkezdted piszkálni és ekkor már a Réka, a Sára , a Fanni és a Zoé is fenyegetett, csúfolt...így kellett ezt az évet elviselnem h szinte minden héten valamelyik nap üzeneteket írnak fb-n amik - mondanom se kell - nem voltak valami szépek...aztán az egyik képemhez kezdtek írogatni (Ricsi kivételével) h ilyen csúnya vagyok, olyan csúnya vagyok...a nővérem akkor pont itthon volt így az ő vállán sírtam ki magam...mostanra meg már szerencsére békén hagynak és nem piszkálnak...

Meg volt olyan is de pontosan nem tudom, hogy mikor történt, hogy kővel kezdtek el dobálni engem meg a Dorinát...

Mondanom se kell, hogy 2012-es nyaram volt eddig a legrosszabb...Mindez 2013 márciusáig tartott kb...

Egy Directioner gondolatai...

Mint minden este most is bedugom a fülhallgatót és maximumra veszem a zene hangerejét, csak azért, hogy ne halljam azokat az átkozott gondolataimat. De nem segít most sem. Ugyan úgy visszhangoznak a szavak a fejemben mint mindig.

One Direction - Over Again megy éppen miközben ezeket a sorokat írom könnybelábadt szemekkel. A gondolataim most azon az 5 srácon járnak akik az egész életemet megváltoztatták. Teljesen más lettem mióta megszerettem őket. Sokkal többet sírok mint valaha, de ezzel ellentétben sokkal többet nevetek is.
Az agyam most csak azon jár, hogy vajon egyszer fogom-e érezni ennek az 5 srácnak a közelségét. Vajon egyszer megölelhetem őket és a fülükbe súghatom, hogy mennyire szeretem őket?
 Tudom, hogy hülyeség és gyerekes álom az, hogy minden vágyam hogy egyszer randizhassak valamelyikükkel, de úgy érzem ezzel nem vagyok egyedül. Igen, azt is tudom, hogy ez az álmom sosem fog valóra válni a korom és még sok más egyéb dolog miatt.

Ha meghallgatom valamelyik számukat mindig az eszembe jutnak a baromságaik, a szexis külsejük, a dalaik...És ekkor tőrnek elő belőlem a könnyek. Nem bírom azokat visszatartani, akaratom ellenére is kihullanak a szememből.

Imádok Directioner lenni, imádok fantalikra elmenni, hajnalokig fent lenni akár egyetlen egy dal miatt...De néha elgondolkozok rajta, hogy mi lenne ha Liam, Harry, Niall, Zayn és Louis nem létezne...Akkor is ennyit sírnék vagy nevetnék?

Tudom most ezek miatt a mondatok miatt mindenki hülyének fog tartani és csak annyit tesztek hozzá, hogy egy buta lány vagyok tele hülye álmokkal amik nem fognak teljesülni. Megértek mindenkit mert igen, szeretek álmodozni ezekről a dolgokról, de sajnos aztán sírni kezdek amiért tudom, hogy nem válnak valóra.

Az érzés amit én érzek leírhatatlan. Szavakkal nem tudom kifejezni, hiába próbáltam meg most is, egyszerűen nem megy..
Bárcsak leírhatnám az érzéseimet. Bárcsak tök egyszerűen kitudnám fejezni magam. De tudom, hogy ez úgy sem fog sikerülni..

Itt ülök hajnali 2-kor a kanapén és csak sírok. Nem bírom abbahagyni a zokogást. A fejem majd szét reped a fájdalomtól.
Hát ebből is látszik, hogy Directionernek lenni nem egyszerű dolog, sőt nagyon nehéz!

Köszönöm annak aki elolvasta ezt a "pár" sort és elviselte a baromságaimat. Utálkozó kommenteket kössz de nem kérek. Elég bajom van az utálkozókon kívül is.
Na mindegy is. Remelém kapok pár megjegyzést, hogy ti mit gondoltok erről. Addig is puszi.  :* ♥