I fell in love again.

Sziasztok!
Kicsit régen írtam már ide, furcsa. De most újra itt vagyok! Új nevet kaptam. Hoppá! A Lol becenevet kaptam..
Sok mesélni valóm lenne, de most csak tanácsokat szeretnék kérni! Szerelmes lettem egy fiúba. 27 éves, és nagyon aranyos. Általában csak akkor találkozunk amikor dolgozik vagy egy közös ismerősünk koncertjén, de akkor mindig beszélgetünk stb. Sokszor viszek neki ajándékot, ha nyaralásból jövök haza vagy ha szülinapja van. Barátnőim azt mondták tetszek neki, érez valamit irántam. De nem tudom. Csomószor adott már nekem puszit, tök aranyos velem és nem rég szakított a barátnőjével. Ez után facebookon rámírt, vagyis csak egy szívet írt. Visszaírtam neki én is egyet, aztán Ő írt egy pirulós smileyt. Azóta sajnos nem ír vissza, de megkérdeztem hogy miért írt szívet, még nem válaszolt. Teljesen kivagyok, mert én szeretem őt, és tudom, hogy ez nem csak egy olyan 'fellángolás'! Ez nem az!
Itt sírok. Szeretem őt! Nagyon! Leírhatatlan amit én iránta érzek! Miért nem egyszerű az élet?! Miért ilyen nehéz minden?! Miért nem lehetne olyan egyszerű, mint a filmekben?! Miért?! Utálom ezt az egészet! És ahogy már leírtam ez nem csak egy olyasfajta "kis rajongás", mint egy híres fiúbandáért! Nem! Én szeretem Őt! Tényleg...Igazán.. Olyan rossz, hogy ezt nem értik meg az emberek. Annak örülök, hogy anyára és pár barátnőmre mindig számíthatok! Mindenben támogatnak.
Nem bírom ki, hogy ne lássam. Nem megy! Tegnap is amikor találkoztunk, ahogy rám nézett..Ahogy a szemembe nézett..Ahogyan közeledett felém és adta a vicces formáját.. Bele fogok ebbe egyszer halni! Miért pont Ő?! Miért pont egy 27 éves srác?!
Annyira örült az ajándéknak amit Amerikából hoztam neki. Olyan boldog volt. Megkérdezte, hogy mi a véleményem pár ötletéről. Megdicsérte a hajam, a gatyám.
Hazajöttem, írtam neki. Nem írt még vissza. Megőrjít! Nem tudom, hogy hogyan bírtam eddig, de úgy érzem fel kéne adnom. Feladjam? Úgy érzem, a semmiért küzdök. Hiába mondják azt a többiek, hogy van remény, van esélyem nála, egyszerűen nem tudom elhinni. Pedig érzem, hogy érez irántam valamit, különben nem puszilna meg csak engem. Furcsa.
Mindig ahogy meglátom, csak jobban belé szeretek...

Love: Lol. x

It's a good month.:)

Eddig az október volt a legjobb hónapom.:)

Szerencsére minden rendben volt. Nem volt veszekedés végre. 

A rossz csak az volt, hogy szerelmes lettem...De nagyon gáz mert egy sokkal idősebb srácba :( utálom ezt az egészet:/ A szüleim közt is 20 év van, de akkor is...próbálom elfelejteni, nem gondolni rá de nem megy..viszont nagyon jó fej, sokat lehet vele röhögni és mindig jól érzem vele magam..

Nem tudom, hogy mit csináljak, de próbálok más fiú után "keresni".. Remélem szerencsés leszek, bár szerelemben nem vagyok szerencsés, na de mindegy..

Kívánjatok szerencsét:)

Amúgy nem tudom nézi-e valaki az X-Faktort, én nézem és imádom és aah:3 Wayers meg Cooler is vagyok^^ Már mindegyik X-Faktorossal találkoztam, csináltam velük képet és autogramot is kaptam tőlük:3 Nagyon jó fejek és kedvesek:) Én a BTW-nek, Danics Dórinak és Csordás Ákosnak szurkolok a leginkább, de amúgy mindenki nagyon jó és nagyon szimpatikus nekem:)

Ti kiknek szurkoltok?:D Kiket szerettek a legjobban?:)

puszi.x

Minden kezdődik elölről..?

Suli. Tanulás. Korán kelés. Jegyek. Dolgozatok. Feleletek.
Most lettem 8.-os, így persze elhatároztam, hogy jól kezdem az évet. Megfogadtam, hogy semmi se akadályoz meg abban, hogy jó jegyeket kapjak és hogy jól zárjanak le félévkor, év végén. Szerencsére feldolgoztam már azt mikor nem hagytak békén a nagyobbak, elfelejtettem őket. Csak sajnos páran odajárnak gimibe ahová én általános suliba, ezért majdnem minden nap látnom kell őket. Ez még nem is lenne nagy baj, csakhogy ma valamiért újra elkezdték azt amit tavaly. Elegem van belőlük és abból, hogy folyton megaláznak engem és a barátnőmet.
Dorinával egy osztályba járok, így néha beszélgetünk, de nem mondom azt hogy teljesen kibékültünk, de ez annyira nem fontos.. Dorinát ma az a bizonyos két csaj megrángatta a hajánál. Normálisak ezek? Nem hiszem. Tudok tenni valamit, hogy jobb legyen? Nem. Ha szólok a tanárnak se lesz semmivel se jobb, mert egyik tanár se tud semmit se tenni. Ugyanúgy piszkálnának, mint eddig, sőt ennél jobban is.
Tavaly próbáltam nem törődni velük. Nem ment. Most se megy. Egyszerűen fáj. Megaláznak.
Szóltam apukámnak, de hát feleslegesen, mert ő se tud mit tenni ez ellen. Ha Ő bemegy az osztályfőnökhöz akkor is továbbra piszkálnának és azzal jönnének, hogy milyen gyáva vagyok stb. És én ezt nem akarom, mert akkor még jobban megaláznának.

A csuklóm már megint tiszta seb. Próbálom nem vagdosni magam, de egyszerűen nem megy. A sok stressz, családi ügyek, és most meg ez. Hurrá.

Vesztettem..?!

A nyaralásom nem úgy sült el ahogy terveztem...az utolsó éjjel minden a legrosszabbra fordult. Teljesen szétestem. 2 napon keresztül alig aludtam és szinte csak sírtam.
Úgy érzem nem bízhatok meg már senkiben. Egyedül maradtam. Itt a penge a kezemben és azon gondolkozok megéri megtennem.. Mikor hazafelé jöttünk azt kívántam bárcsak lezuhanna a repülő. Én már komolyan nem bírom. Nem tudom, hogy hogy fogom ezt a nyarat túlélni.
Mindig az jár a fejemben, hogy hiányoznék valakinek?  Anyákkal is csak folyton veszekszünk.. nem tudom, hogy hogy vethetnék ennek véget. Remélem megkapom a vízumomat és elhúzhatok innen a francba!

Ezeket most nem azért írtam le, hogy megsajnáljatok...A blogot se azért írom! Csak valahova muszáj leírnom mindent és én ezt látom így jónak. Nem érdekel hányan olvassák a blogom.. vagy hogy hányan komiznak...Az se érdekelne ha egyáltalán nem nézné senki, de én akkor is írnék ide és fogok is.. és ha valaki valami utálkozó komit írna vagy olyasmit, hogy csak sajnáltatni akarom magam, az elhúzhat innen és nem kell olvasni! Köszöntem ...

U.I.: Bocsánat ha nagyon bunkón írtam le mindent, de nehéz időszakon megyek keresztül..

"Legjobb barátnő"

Ezt egy tanács kérős blogra küldtem el, mert nem tudtam mit tegyek...

"Legjobb barátnő"

A probléma:Néhány nappal ezelőtt elmentem pár barátommal a vidámparkba. A legjobb barátnőm nem jött velünk, mivel engem is csak meghívtak. Lehet, hogy ez miatt történt az, ami. A lényeg: Megismerkedtem aznap egy sráccal, elég jóba lettünk. Nagyon megtetszett nekem és remélem, hogy több is lesz köztünk puszta barátságnál. Nagyon jó volt az a napom, csomó képet csináltunk amit aztán posztoltunk facebook-on is.
Este elmeséltem mindent a legjobb barátnőmnek. Leírtam, hogy az a cuki fiú felrángatott a T-Rexre meg erre arra még, amire a barátnőm válasza ennyi volt: "Jó azt leszarom". Írtam is neki, hogy most mi a baja, de nem írt semmit.
Másnap észrevettem, hogy letiltott face-ről. Egy másik profilomról írtam is neki.




Én: Most mi értelme volt letiltani? oO xd

LB-m: csááRemélem gimiben már Ausztráliában leszel és akkor legalább csak egy évet kell kihúznom...hogy látom a pofád. Amúgy meg nem értem, hogy miért olyan nagy cucc, hogy én már nem vagyok a barátnőd ott vannak a One Directionös gyönyörűségek...Nem hiszem, hogy hiányozni fogok. 

Én: Hát nem értem, hogy mi bajod de hát a te bajod én így is úgy is boldog vagyok és nagyon nem izgat, hogy te most mit gondolsz. :D

LB-m: Okés.Remélem hamar elmész Ausztráliába azt soha nem látlak többé.

Én: Okés, a remény hal meg utoljára ;D

LB-m: Már meghalt.

Én: Ahogy a barátságunk is :D 

LB-m: Yes yes forever!!!! 




Tudom, hogy én sem voltam annyira kedves, de nem akartam kimutatni, hogy mennyire fáj az amit csinált. Főleg úgy, hogy nem értettem miért tiltott le és miért írt ilyeneket.
A sráccal megpróbálok szorosabb viszonyba kerülni, hátha most összejön. Ja, amúgy a srác 16 éves, én és a barátnőm pedig 14-ek vagyunk.

Amit a directionerek éreznek, senki más nem értheti meg...
A directionerek szerelmesek. De ha ezt bárkinek is elmondanánk, mind hangos nevetésben törnének ki, hogy milyen mérhetetlenül nevetségesek vagyunk.. Pedig ez egy teljesen valós érzés. Olyan, mint amikor egy hétköznapi ember szerelmes lesz valakibe.
De olyan reménytelenül nem lehet soha sem szerelmes, mint a directionerek.
Amikor úgy érzed, hogy te is csak egy nagyon kicsi szelete vagy a rajongóknak. És te úgy érzed, hogy mégis te szereted a legjobban.
És amikor meglátod, hogy valamelyikőjüknek párja van, elszorul a szíved, ám az eszed azt diktálja, örülj, hogy boldog... De teljes szívedből nem tudsz örülni, mert halálosan szeretnéd, hogy egyszer te legyél vele.
És akkor belegondolsz, hogy te mindent tudsz róluk. Tudod a kedvenc színűket, hogy milyen magasak, hogy milyen buta titkaik vannak... És akkor rájössz, hogy Ők lehet, hogy azt sem tudják, hogy létezel.
Amikor megjelenik egy új videóklipp epekedve mész fel a youtube-ra, és nézed meg azt az öt számodra tökéletes fiút.
Amikor öt imádnivaló fiú puszta mosolya is feltud dobni, a rosszabb napokon.
Amikor felmész twitterre, és látod, hogy gyarapodott a követőid száma, majd amikor megnyitod, meglátod, hogy nincs köztük egyikőjük sem.
Amikor a TV-ben valahol One Directiont adnak, rögtön odakapcsolsz, hogy meghallgasd, milyen szinkronhangot tesznek be nekik, vagy pusztán azért, hogy megnézd őket a televízió képernyőjén, mert te általánosan csak a neten nézegeted őket.
Amikor minden áldott évben megünnepled a híres Június 23-át.
Amikor a képernyőn keresztül megköszönöd Simon Cowell-nek, hogy híressé tette azt az öt hibátlan fiút, és a szüleid aggódva kérdezik egymástól:
"normális ez a gyerek?"
Amikor órákon át tweeteled, hogy "@onedirection please follow me, you're my life.xxx" és még csak nem is figyelnek rád, azon gondolkodsz, mi értelme van ennek..
Amikor végignézed a One Thing videóklippjét, és látod a rengeteg szerencsés rajongót, akik bármekkora távolságból is, de láthatták élőben azt a csodálatos 5 fiút.
Amikor végignézed a What Makes You Beautiful-t, és elgondolkozol, hogyha ez az öt fiú ismerne téged, ugyanezt gondolnák-e rólad.
Amikor végignézed a Gotta Be You videóklippjét, és féltékenyen méregeted a lányt,a kivel Zayn csókolózik.
Amikor végignézed a Live While We're Young videóklippjét, és elgondolkozol, hogy milyen dolog is fiatalnak lenni... És hogy nekik milyen csodálatos fiatalkoruk lehet.
Amikor végignézed a Little Things videóklippjét meglátod Liam kisírt fejét, rögtön Danielle-re gondolsz, és hogy miért kellett szakítaniuk. Mert neked ők voltak az álompár.
Amikor végignézed a videónaplókat, és nevetsz Louis viccein, végighallgatod Liam komoly mondanivalóit, figyeled Harry vicces grimaszait, hallgatod Niall mókás nevetését, bámulod Zayn gyönyörű szemét. Amikor meglátsz egy galambot az utcán, és torkod szakadtából üvöltöd neki: KEVIN! A járókelők pedig megrovó pillantásokkal nyugtázzák, azt, hogy "ez megint egy idióta kis tizenéves..."
De ők sem tudják, hogy mit érzel, amikor csak arra az öt bohókás fiúra gondolsz, akik alkalmanként megnevettetnek, alkalmanként pedig megsiratnak lírai dalaikat énekelve.
Amikor megfogadod, hogy mindörökké directioner maradsz, de valahol legeslegbelül tudod, hogy ez egyszer úgy is elmúlik...
Amikor minden áldott reggel átsiklik az agyadon, hogy "talán ma oszlik fel a one direction", aztán gyorsan összeszeded magad, és magadat bizonygatod, hogy ilyen sosem történhet meg, mert a srácok megígérték, hogy nem lehetséges...
És végül, amikor rádöbbensz, hogy talán ezzel az öt fantasztikus fiúval sosem találkozhatsz, egy pillanatra magadba zuhansz, és tíz percen keresztül vigasztalhatatlan leszel... Aztán felállsz, és azt bizonygatod magadnak: "Egyszer úgyis eljönnek Magyarországra!"
Ez a remény az, amitől erős tudsz maradni, és félretudod tenni a dobozos zsebkendőt, akárhányszor meghallod a One Direction egyik szomorúbb dalát.
Más emberek nem tudhatják, milyen nehéz is directionernek lenni... Ezek mind nagyon fájdalmas dolgok, de érdemes küzdeni..mert ez az öt fiú megváltoztatta az életünket! ♥♥

Régebbi idők felidézése...

Ma 2 barátnőmnek is felidéztem a régi pillanatokat... Amikor ezek történtek nem volt egyszerű az életem..Most se az, de legalább már nem jönnek a fenyegetések..Hát nem is fecsérlem tovább a szót, leírom, hogy miről beszélek..

Szóval.. 2012 május 20-án volt a Szandi szülinapja és ott volt az Arnold is.. Megismerkedtünk vele és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk.. 21-én (másnap) találkoztunk az Arnolddal és ő hívta ki a Ricsit is. Akkor üvegeztünk és kiderült, hogy a Dorinának tetszik az Arnold és neki is ő. Meg az is, hogy én is tetszek a Ricsinek.
Aztán egy csomót beszélgettünk meg minden és megkérdezte a Ricsi, hogy járnék-e vele...Én meg olyan hülye voltam, hogy igent mondtam, pedig nem is szerettem csak előtte szakítottam a barátommal akivel másfél évig voltam együtt és teljesen ki voltam..Ezért is mondtam igent a Ricsinek. 

Aztán kiderült, hogy füves cigit szív, lop, csal, hazudik stb...és amikor megakart csókolni, na akkor mondtam azt, hogy kész vége én ezt nem bírom tovább (ez kb júniusban lehetett)...így szakítottam vele...
Aztán rá pár nappal jöttek a fenyegetései, hogy megver meg hogy eljön a házunkhoz (mivel tudta h hol lakok). Tökre be voltam parázva..pár nappal később meg olyanokat írt nekem h: "Bocsi h bunkó voltam és h csúnyákat írtam de nem tudtam elviselni h szakítottál velem" meg szerelmes verseket küldött..
Én megint hülye voltam és megbocsátottam neki..aztán megint "bekattant" és csúnyákat kezdett írogatni nekem..Megint összevesztünk és kezdte elölről a fenyegetéseit..

Egyik nap elmentünk fagyizni az Anna utcába a Dorinával és ott voltak a Ricsiék a játszón..és mikor leültünk egy padra sárral kezdtek el dobálni engem..azt mondták h szét vernek...nagyon féltem akkor, ezért befutottam a sarkon lévő hobbi boltba és felhívtam anyát h jöjjön értem mert én nem merek egyedül hazasétálni...egy pár hétig nem mutatott életjelet a Ricsi..azt hittem h végre végleg békén hagy, de sajnos a suli kezdetekor újra elkezdted piszkálni és ekkor már a Réka, a Sára , a Fanni és a Zoé is fenyegetett, csúfolt...így kellett ezt az évet elviselnem h szinte minden héten valamelyik nap üzeneteket írnak fb-n amik - mondanom se kell - nem voltak valami szépek...aztán az egyik képemhez kezdtek írogatni (Ricsi kivételével) h ilyen csúnya vagyok, olyan csúnya vagyok...a nővérem akkor pont itthon volt így az ő vállán sírtam ki magam...mostanra meg már szerencsére békén hagynak és nem piszkálnak...

Meg volt olyan is de pontosan nem tudom, hogy mikor történt, hogy kővel kezdtek el dobálni engem meg a Dorinát...

Mondanom se kell, hogy 2012-es nyaram volt eddig a legrosszabb...Mindez 2013 márciusáig tartott kb...